36

Alig párnapja kaptam ezt a mondatot.. Amikor először meghallottam ezt a mondatot, meglepődtem, főleg mert olyan embertől érkezett ez a felszólítás akinek úgy éreztem, nem sok köze van az életemhez. 

Vagy mégis? 

Talán pont onnan jön egy mondat egy megjegyzés ahonnan nem is számítasz rá, ezért hirtelen fájóbb, de hosszabb távon kijózanítóbb! Nem igaz? 

Vajon mi kell ahhoz, hogy rágyere itt az idő, hogy újra talpra állj?! Hogy már ne azon agyalj, hogy miért, hanem, hogy hogyan tanulhatnál a dologból, hogyan fejlődhetnél?! 

Mostanában mintha lenne valami a levegőben...Hosszú kapcsolatok futnak zátonyra, menthetetlenül..S vajon miért? Tényleg kíváncsi lennék, mert azt gondolom és hiszem, egymás hibáiból muszáj tanulnunk! 
Szóval, van egy története valakinek amit megosztanál velem:)? 

Vajon milyen az ideális Nő? Tényleg meg lehet találni a csodás egyensúlyt? Sokszor eszembe jut, vajon tényleg léteznek azok a csodás, tökéletes kapcsolatok amikkel szembesülünk akár az újságokban akár itt az Interneten? 
Egyet  tudok biztosan.. Nem véletlen, hogy Nők millióit "őrjítette" meg, a Szürke 50 árnyalata.. és nem véletlen, hogy annak a történetnek is igazi szirupos véget lett. 

Mindenkinek kell egy Grey :)..Csak kérdés, miden Grey tud-e úgy változni mint a könyv lapjain. Legyünk őszinték, kevés az esélye;). De a remény hal meg utoljára, ám! 

Ezért én se adom fel..Megkeresem a magam Grey-t (nahh jó a szado-mazo rész nélkül:)) és újra boldog leszek. 
De másképp mint eddig! A magam boldogsága lesz az elsődleges helyen.. 

Talán ezzel a dologgal nem egyedül én szembesültem..már..

Mint korábban említettem,ez az egész valahol január végén kezdődött.. Fura hallgatások, állandó telefon nyomogatások és hidegség. Ez volt a legfélelmetesebb...amitől mindig is féltem. 

Egy ember akiért 5 évet áldoztam, ami persze nem volt áldozat, mert szerettem..azaz kár tagadni még mindig szeretem. Azt az  embert aki volt, nem az akivé lett... Sokszor mondtam, "...nem benned nem bízom..Hanem a nőkben!". 

..és milyen igazam lett! Persze, könnyű egy olyan pasival, aki zavart, összezavarodott..Bár a kérdés, hogy mitől!? 

Volt 5 szép évünk..Egy sikeres, elismert pasek megismerkedett egy lánnyal. Talán egyikük se gondolt arra, hogy ebből bármi is lehet. De aztán egy nagydarab szőrős négylábú, megpuszilta a lányt és "minden a helyére került". 

..és elindult valami.. A fiúnak támasza, háttere lett, a lánynak pedig egy társa akiben hitt és támogathatott. Elkezdtek valamit és az és alakították az életüket. A fiú 

Pár napja úgy éreztem, meghalt a lelkem egy darabja..Akkor centik választottak el attól, hogy világgá szaladjak. El innen olyan messzire, ahonnan a gondok apró valaminek tűnnek. 

Mindezt az a bizonyos  beszélgetés hozta ki belőlem, ahol a szó klasszikus értelmében szakítottunk. Telefonon és öt év után..Mi több azóta se találkoztunk. Sokat gondolkodtam vajon ez tényleg annyira "szemét" dolog-e vagy inkább ez egy fájóbb, de jobb megoldás.Nem tudom, de az biztos a hiánya felemészt...REGGELENTE.

Ami most még kicsit érthetetlen számomra, hogy miért pont reggelente, de amióta elköltöztem a reggelek a legrosszabbak. Ilyenkor mindig azt érzem, üres és magányos vagyok.. Bár minden reggel egy új kezdete és reményekkel telin kellene belekezdeni mindenbe, de ilyenkor valahogy nem megy. Nem megy mert ilyenkor mindig millió gondolat kavarog a fejembe. 

Emlékszem a klasszikus film címre.."Mi kell a Nőnek"? Ez a kérdés motoszkál benne csak fordítva..vajon "Mi kell a pasiknak"? Hiszen a kérdések amelyeket pár napja feltettem még mindig megválaszolatlanok. 

De közben igyekszem lassan kinyílni a világra és figyelni. Észre venni, hogy vajon milyen a világ körülöttem, hiszen 5 évig burokban éltem. Azt hittem egy erős szövetség alakult ki közöttünk amit a sok élmény és szeretet alakított. Talán itt hibáztam...  Hittem! De vajon hiba ez? Hitt és bizalom nélkül érdemes kapcsolat nélkül élni?

Tudom, légy önálló és céltudatos, határozott. De mi van, ha ez vagyok, de ezeket a tulajdonságaimat én a kapcsolatomba építem? Ha a én ilyen vagyok, de ezek azért használom, hogy felépítsünk egy életet?! Lehet ez a gond...Felépítettünk valamit, de nem a lelkünket. A kapcsolatunk ezért nem lett erős. Megteremtettünk a viszonylagos anyagi biztonságot, elindítottunk egy vállalkozást, de nem törődtünk azzal, hogy mi van ott belül. 

Nem is emlékeszem, mikor beszéltünk utoljára arról, hogy mit akar a másik, mire vágyik... 

Ma meghalt a lelkem egy darabja... Szerettem őszintén, hűségesen és teljes szívemből. Megértettem, támogattam és meghaltam volna érte.. 
De ez még sem volt elég! Hogy mi történt vagy mit rontottam el? Nem tudom! Mert beszélni se tudunk.. Vagyis én próbálnék,  de mintha kerülne, már több mint egy hete.

Én pedig csak azt érzem, 5 év semmivé vált és bár tudom egy kapcsolat elromlása két emberen múlik, most még sem tudom és nem értem mi történt?! De a mi a legfontosabb, hogyan..?? Ezt úgy tűnik nem fogom meg tudni, mert bár nem tudom mivel érdemeltem ki, már a telefont se veszi fel nekem...

5 év....

..Pedig szóval közel két hónapja kezdődött minden.. Amikor elkezdtem érezni "valamit", mert nem vagyok ostoba. Vagyis azt gondoltam...

Sűrűbb találkozások a legjobb baráttal, egy folytában telefon nyomogatás.. Próbáltam rájönni, próbáltam megérteni és persze kérdezni. A kérdésre a válasz mindig "SEMMI", minden ok. Vajon mibe telne őszintének lenni??Kérdeztem..egy harmadik? A válasz NEM! 

Aztán egyszer csak átszakadt a gát...Nem tudja mi a baj! Szeret, nem akar elhagyni, de nem érzi, hogy ezt akarja!Vagyis a kettőnk életét.. amit felépítettünk, a jól működő csapatot, a szeretetteljes légkört. 

Ő aki nem rég még esküvőről beszélt és bébit akart, egyszer csak behúzta a féket! Tudom, hogy minden kezdetben ott a vég.. de azért az ember lánya csak szeretné megérteni vajon mit rontott el?! 

S mi a legrosszabb?? Ha bár próbálnád megérteni, elfogadni és tanulni a dolgokból...Nem tudsz,  mert a másik nem segít! Ha azt hajtogatja folyamatosan, "nem a Te hibád, ne változz pont ezért nem tudok szakítani, mert tudom mit veszítenék...". Akkor mégis hogyan tovább?

Hogy önző-e? Igen, és Ő ezt vállalja is! Hogy én lúzer vagyok-e...Jobban mint idáig valaha gondoltam..

Ezért ha valakinek van ötlete, tanácsa, javaslata...Kíváncsi vagyok! De mielőtt bárki bármit írna...

- nem lettem kövér 

- van állásom

- mosok, főzők, takarítok 

- tisztában vagyok a világ dolgaival

- mindig is támogattam a munkájában, karrierjében ( sőt segítettem elindítani a vállalkozását)

- törődtem nemcsak vele, hanem a családjával is

-jahh és szeretem a focit :)..meg a Forma 1-t

A válasz egyszerű..Nem rég múltam pont ennyi..S bár nagyjából pont 10 évvel érzem magam fiatalabbnak ez a kor elgondolkodtatott. 

Vajon mit értem el, vajon milyen is vagyok?! Alapjában nem panaszkodhatom, van pasi, kutya vagyis kutyák és munka természetesen utálatos főnökkel, de olyan munkával amit szeretek. Szóval nem is értem, hogy miért gondolkodtam :)..

Talán mert ilyen vagyok..Örök agyaló, kombináló és legfőképpen elégedetlen! Szóval "számot vetettem" eddigi életemmel és két szó jutott eszembe..Ösztön és tudatosság..

Be kell valljam talán nem az utóbbi a jellemző rám. De vajon ez probléma? Hogy az ösztönöm irányít a lehető legkevesebb tudatossággal? Ha inkább erre hallgatok mint arra, hogy merev tudatossággal alakítsam az életem?